Itt Új-Zélandon lehet kapni előrecsomagoltan különböző szép marhahusikat. Vettünk 2 nagy darab sirloin steaket. Zseniális volt.
Hollandaise mártással leöntött brokkolival és salátával találtam.
Kis mogyorós csípős satay szószt öntöttem mellé, utána bekentem vele a husit, jól ment hozzá.
A steaket jó előre kivesszük, szobahőmérsékletűre hagyjuk "melegedni". Bedörzsöljük aprított zöldfűszerrel, borssal, fokhagymával, esetleg chilivel, mustárral, olívaolajjal. nem sózzuk be!
A serpenyőt annnyira felvehítjük, amennyire tudjuk, füstöljön az olaj. Beletesszük a husikat. Medium rare esetén 2,5 percet sütjük mindkét oldalát, közben picit nyomogatjuk. Ha van húshőmérőnk, a medium rare 39-43 fokos kell legyen. Medium rare esetén 5 percet hagyjuk pihenni sütés után, utána tálaljuk. Annyi ideig, ameddig sütjük. A serpenyőben maradt cuccra ráöntünk még kis olívaolajat és meglocsoljuk a husikát.
Ha grillen, nonstop forgatni kell, ne tudjon átmelegedni.Serpenyő egyik odlaláról is pakolgassuk át másikra.
Rib eye
A borda gerinc felőli húsos része. A marha legmárványozottabb része, így kifejezetten zamatos és lágy. Sokan pont a túl sok zsírszövet miatt nem szeretik, de vannak akik szerint jobb, mint a bélszín. Azoknak ajánlom, akik most kezdenek megismerkedni a steakekkel, tökéletes választás, és akár még átsütve is élvezhető. A rib eye csontos változata a Tomahawk, ha a bordacsonton rajta hagyják a húst (és a csont legalább 20-30 cm hosszú), illetve a Cote de Boeuf, ahol szintén a csonttal együtt kapjuk a ribeyet, viszont a csont jóval rövidebb.
Sirloin
A rib-eye mellett a másik legelterjedtebb steak. Kötőszövetben gazdag hús az állat hátából. A marha élete során ez az izom többet mozgott, mint a magas hátszín, vagy a borda rész, ezért rágósabb, mint az előbbiek, így ezt a szeletet nem ajánlom azoknak, akik mindenképp well-done steaket ennének.
Bélszín, azaz a filet steak
A bélszín a hátszín és a fartő közt található. Szeleteléstől függően más és más nevekkel illetjük, de a legtöbb étteremben a filet mignon-nal, és a Chateaubriand-del, azaz a dupla bélszínnel találkozhatunk. A felsorolt steakek közül a legpuhább és zamatosabb steak, bár az alacsony zsírtartalom miatt kevésbé erős a "marha-íz". Ez az a steak, amit semmiképp nem ajánlok azoknak, akik olyat keresnek, amit well-done-ra süthetnének.
T-Bone/Porterhouse
Az amerikaiak nagy kedvence a T alakú csonttal elválasztott, 60-70 dkg-s bélszín és hátszín szelet. Az állat hátából vágják, benne hagyva a gerinc csontot, aminek az egyik oldalán egy bélszín, a másik oldalán egy nagy szelet hátszín található. Ennek a nagy testvére a Porterhouse, ami már akár 1,2 kg-s szelet is lehet, és jóval nagyobb bélszín található rajta, mint a T-Bone-n. Az Egyesült Királyságban nem különböztetik meg a kettőt, és a Porterhouse steaket is T-Bone néven árulják.
Rare - a belseje 35-38 celsius fokos, épphogy csak testhőmérsékletű. A steaknek olyan puhának kell lennie, mint a bal kezünk hüvelykujja alatti párnácskának
Medium rare - a belseje 39-43 celsius fokos.A húsnak olyan puhának kell lennie, mint a bal kezünk hüvelykujja alatti párnácskának, mikor a hüvelykujjunk és mutatóujjunk ujjbegyét lágyan összeérintjük.
Medium - a belseje 44-54 celsius fokos.Ha összeérintjük a bal kezünk hüvelykujját, és középső ujját, a kis párnácska az ujjunk alatt pont olyan puha lesz, mint a steakünknek kell lennie.
Medium well -a belseje 55-65 celsius fokos. Talán már kitaláltátok, hogy most a hüvelykujjunkat a gyűrűs ujjunkkal érintjük össze.
Well done - a belseje 70 celsius fokos, teljesen átsült, a hús teljesen szürke belül. Végül a kisujjunk és a hüvelykujjunk összeérintésével már a leírt módon ellenőrizhetjük a puhaságát.
